Fedeztetés előtt

Több elfogadható ok is van arra, miért is kezd bele az ember a tenyésztésbe, sokan nem is gondolják, hogy egyszer ilyesmin gondolkoznak majd, amikor megveszik az első kedvencüket. Vannak, akik egy bizonyos fajta szerelmesei és elkötelezett hívei lesznek. Őket igazán a fajta nemesítése inspirálja. Vannak akik egyszerű magyarázattal szolgálnak a kérdésre, hogy miért kezdtek tenyésztésbe, mint pl. az életben egyszer szeretnénk felnevelni egy almot, hogy a gyerek/ek számára milyen tanulságos lenne a kölykök születését és növekedését látni, vagy hogy a szeretett kutyánktól szeretnénk egy kölyköt megtartani. Illetve vannak, akik tévhiedelmek miatt kezdenek e fáradságos munkába. Tőlük ezeket a válaszokat kapjuk: - a kannak is legyen öröme a fedezésben,- a szuka egészségének jót tesz, ha anya lesz. Ez a két utolsó mondat természetesen nem állja meg a helyét. A szuka is és a kan is éppoly tartalmas életet élhetnek, és megöregedhetnek anélkül is, hogy szexuálisan aktívvá válnának. Ha csak azokra a különböző komplikációkra gondolunk, melyek a vemhesség, szülés és a szoptatási idő alatt felléphetnek, egyértelmű, hogy a tenyészállatokat egy nem elhanyagolható rizikónak tesszük ki.
.
Először is a legfontosabb szabály: Tenyésztésbe CSAK olyan egyedet szabad(na) vonni, mely a fajta javítását szolgálja. Tehát házi kedvenc, amíg nem bizonyított kiállításon, tenyészszemlén és szűrési eredményben, nem alkalmas tenyészegyednek! Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ha egy kutya családi kedvenc, az nem alkalmas tenyésztésre, s azt sem, hogy tenyészkutya nem alkalmas kedvencnek.
Tehát a teendő: Pontosan áttanulmányozni a tenyésztési szabályzatot, lehetőleg minél többet olvasni a témáról, kiállításokra, tenyészszemlére elvinni a kutyát.
Nagyon fontos, hogy csak megfelelő szűrési eredményekkel rendelkező kutyákat vonjuk tenyésztésbe!
Valamint vegyük figyelembe a kutya viselkedését, ideggyenge kutyával ne tenyésszünk, legyen az bármily szép is!

Tenyésztő:
Tenyésztőnek nevezzük azt a személyt, aki a MEOE által nyilvántartott ebtörzskönyvbe almot jegyeztet be. De hogy valaki „tenyésztő“ legyen, ahhoz azért egy kicsit több kell. Az anyakutya és a fedezőkan tartásáról, a kölykök felneveléséről, a szaporodási viselkedésről, a vemhesség és a szülés lefolyásáról szóló ismereteken kívül az örökletesség és a tenyésztési módszerek legalább hézagos ismerete is a tenyésztő eszköztárába kell tartozzon.
Először is nagyadag felelősségérzetre van szüksége a saját kutyájával szemben, és a fajtával szemben. Szem előtt tartja a fajta érdekeit az egészség, a személyiség és a standard tekintetében. Az is a tenyésztő feladatainak körébe tartozik, hogy a kölykök jó helyre kerüljenek, biztosítva legyen, hogy a fiatal kutyák optimálisan fejlődhessenek. A tenyésztő partnere a jövőbeni kölyöktulajdonosnak, segít a megfelelő felnevelés kérdésében, és végül, de nem utolsósorban segítő kezet nyújt a felmerülő kisebb - nagyobb problémák megoldásában.
Akinek a zsíros kereset lebeg a szeme előtt, az jobb, ha nem kezd tenyésztésbe. Ellentétben az általános véleménnyel az igazi tenyésztés csak igen ritkán válik költségfedező hobbyvá. A kiállítások, fedezések, a kölykök felnevelésével járó költségek jelentősek. Ehez jön még az állatorvos és a hirdetések költsége. Az igazi tenyésztő tudja és elfogadja ezt. Szívvel lélekkel tenyésztő, megkísérli az útját a "könnyek" ellenére is végigjárni. Az igazi tenyésztőt soha nem lehet a szaporítóval, összehasonlítani. A kutyatenyésztés hobby, passzió. A tenyésztői sikerek a személyes megelégedéssel párhuzamban állnak.

Tenyésztés:
Aki kutyát akar tenyészteni, az tisztességes adag felelősséget vállal az anyakutyával, a kölykökkel, a kölykök jövöbeli tulajdonosaival és a fajtával szemben. Ezért jogos az a követelés, hogy egy tenyésztő ennél valamivel több ismerettel rendelkezzen. Legalább egy minimális alaptudás elvárható tőle a fajtával kapcsolatban.
Az örökletesség arról tájékoztat, hogy hogyan és milyen mértékben adják tovább a tenyészpartnerek bizonyos tulajdonságaikat. Ez az ismeret és a rendelkezésre álló tenyészállomány tulajdonságainak, előnyeinek és hátrányainak beható elemzése után lehet csak döntést hozni arról, milyen párosítással érhető el a tenyésztési cél. El kell gondolkodni bel- vagy vonal- esetleg idegentenyésztést kell alkalmazni a kívánatos tulajdonságok kiemeléséhez és megszilárdításához, a nem kívánatosak likvidálásához, új jegyek létrehozásához.
.
A beltenyésztés olyan eljárás, melynél közeli rokonokat párosítanak. Ez arra szolgál, hogy a meglévő jó tulajdonságok kiemelődjenek, rögzüljenek. Természetesen a nem kívánatos jellemzők is manifesztálódnak, ezért ezt a módszert csak akkor lehet alkalmazni, ha a pároztatott egyedek már így is kivételesen magas minőségi színvonalat képviselnek vagy bizonyos jellemzőket speciálisan akarnak kitenyészteni.
A beltenyésztés fogalmát hallva sok laikusnak a hideg futkos a hátán és azonnal a beltenyésztésből adódó torzulások jutnak az eszébe és az ilyen „ügyködést“ természetellenesenek tartja. Leszögezendő azonban, hogy a beltenyésztésből következő torzulások csak több generáción át folytatott nagyon szoros beltenyésztés után következnek be. A természetben a beltenyésztés abszolút szokásos, rendszeresen előforduló aktus, mely azt teszi lehetővé, hogy a legerősebbek és legjobbak szaporodjanak.
A beltenyésztés során a kedvező tulajdonságok gyorsabban jelennek meg az utódokban, viszont ezzel együtt a kevésbé kívánatosak is. Az esetleges kedvezőtlen tulajdonságok ebből a tenyésztési formából adódóan igen erősen rögzülnek. Ezért meggondolandó, hogy ezt a tenyésztési formát választjuk-e az idegentenyésztéssel vagy a vonaltenyésztéssel szemben! 

A vonaltenyésztéskor olyan egyedeket pározhatnak, melyek egy bizonyos közös ősre vezethetők vissza. Ezzel a módszerrel jelentősen hosszabb ideig tart bizonyos tulajdonságok kitenyésztése, de ez félre is sikerülhet, mert a génállomány már néhány generáció alatt is úgy összekeveredhet és újraosztódhat, hogy az utódok genetikailag csak igen kis mértékben hasonlítanak az ősökre. Ebben az esetben a vonaltenyésztés már inkább idegentenyésztés, ahol a tenyésztésbe vont egyedek között semmiféle rokoni kapcsolat nincs. Az ilyen párosítások bizonyos csodadoboz effektust mutatnak. Ez így helyes, mindazonáltal az ilyen párosításokat is a partnerekről rendelkezésre álló ismeretanyag figyelembevételével kell megtervezni, így némi szerencsével, tenyésztői arányérzékkel a jó minőségű utódok előre kalkulálhatóak.
Természetesen nem csak a lehetséges tenyészpartnert, hanem annak felmenőit, oldalági rokonait – ha vannak, akkor leszármazottait is analizálni kell. A döntésben ezt 1:1 arányban kell figyelembe venni. Erre a legjobb lehetőség természetesen a kiállítások és tenyészetek látogatása. Itt az egyes tenyésztők és a tenyésztés iránt érdeklődők maguk is megtekinthetik a kutyákat, a tulajdonos engedélyével áttapogathatják, és saját véleményt alkothatnak róla. Ám ez csak akkor vezet a tenyésztés szempontjából eredményre, ha ez a megítélés objektív, így ez a genetikai törvényszerűségek ismeretében többé-kevésbé megbízható spekulációt jelent a jövendő utódok tekintetében.
Értékes segítség a kutya és rokoni kapcsolatainak átvilágításában a származási dokumentum. Minden kölyökről kiállítanak egy származási okiratot, ez a törzskönyv, melyet az illetékes országos szervezet vagy egyes országokban a fajtaklub törzskönyvvezetõje állít ki.
Bár néhány tulajdonos számára ez az okmány kevés jelentőséggel bír, különösen, ha nem jár kiállításra vagy nem akar tenyészteni, ez a dokumentum a kölyökhöz tartozik. A származási okmányon feltüntetik a fajtát, a kutya teljes nevét, születési idejét, a szőrváltozatot és színt, a törzskönyvi bejegyzés számát, a tetoválási számot (vagy chipszámot) és a tenyésztőt. Ezen kívül az anyai - apai vonalakat legalább 3 generációig vissza kell vezetni. Megjelölik, mely ország törzskönyvébe vannak az ősök bejegyezve, milyen kiállítási eredményeket szereztek. Újabban egyes országokban feltüntetik a szűrés(ek) eredményét is. ​

Tenyészszuka:
Talán érdemes lenne hangsúlyozni, hogy bizony a szukákat sem kell mindenáron befedeztetni "legalább egyszer". Sajnos, nap mint nap halljuk ismételni azt a tévhitet, hogy minden szukának legalább egyszer kell szülnie "egészségügyi okokból". Erre tudományos bizonyíték sosem volt, leginkább kulturális/társadalmi okokra vezethető vissza ("nőnemű egyedek célja a fajfenntartás"). Arra most már viszont van adat, hogy igenis, egy szuka egészsége szempontjából az a legkívánatosabb, ha valamikor egy és két éves kora között, de lehetőleg egyévesen ivartalanítják. Hozzátehető még, hogy mivel Magyarországon sok helyütt a kan kutyák szabadon kószálnak, s ezért még a kertbe elzárt tüzelő szukák sincsenek biztonságban, ez a módszer egyszer és mindenkorra megvéd a nemkívánatos, olykor még a szuka életét is veszélyeztető terhességektől.
Először is bizonyosságot kell szerezni arról, hogy a kutyánk tényleg kifejezetten szép és jellegzetes példánya fajtájának. Ennek érdekében a kiállításokat kell látogatni, ahol a kutyáról bírálatot - vagy inkább kritikát - kapunk különböző bíróktól. Amint kiderül, mik a kutya hibái, erősségei (egy kutya sem tökéletes), érkezik el a döntés pillanata: érdemes - e tenyészteni vele, vagy jobb, ha nem. A kutya egészségi állapotáról és fajtatipikus természetéről is messzemenően tájékozódni kell. A kutya kórtörténetét csak a tulajdonos ismeri, és éppúgy csak a gazdája tudja, hogyan viselkedik a kutya hétköznapokon otthon vagy stresszhelyzetben. Egy agresszív kutya veszélyt jelent a környezetére, különösen a gyerekekre. Egy beteges vagy örökletes betegségben szenvedő kutyát sem szabad tenyésztésbe vonni! 

A fedezőkan kiválasztása:
A tenyészszemlézett, első osztályú származású kan, aki a fedezéshez rendelkezésre állhat, néhány kiállításon eredményesen kell szerepeljen. Nem kell feltétlenül champion legyen - Champion x Champion még nem eredményez kis Championokat!
Jó ha a kan több kiállításon is részt vett (különböző bíróknál) – de legalább tenyészszemle eredménye legyen. Rendelkezzen a megfelelő szűrésekkel. A szukatulajdonos nézze meg a kant, és alkosson képet annak viselkedéséről is!
Sajnos a szukatulajdonosok többsége csak a kiállítási eredmények alapján tájékozódik a szóba jöhető tenyészpartnerről.
A tenyészkan kiválasztásakor semmiképp nem vezethetnek kényelmi okok. Csak azért, mert egy kan két faluval arrébb él, vagy egy jó barát tulajdonában van, és őt különben is meg akartuk látogatni, attól a kan még nem a megfelelő tenyészpartner. Akit ilyen indítékok vezetnek, szaporítónak minősíti magát.
Éppúgy nem szabad befolyásolódni attól, hogy egy bizonyos kan most éppen „divatban“ van vagy mert a közelmúltban egy híres tenyésztő szukáját fedezte. 

Fedeztetés
Mielőtt a szukát befedeztetnénk, tisztázni kell, teljesen egészséges-e, ivarszervei mentesek-e a betegséget okozó baktériumoktól, illik- e a kanhoz vagy ugyanazon hibákat mutatja.
A kan tulajdonosa is nagy felelősséggel tartozik a fajta alakulásáért és kötelezett arra, hogy a szuka tenyésztési alkalmasságáról meggyőződjön. Adott esetben akár a fedezéstől is el kell tekintenie!
A fedezés előtt megállapodást kell kötni (lehetőleg írásban) a fedezési díjról, a fedezés módjáról, ismételt fedezésről, az esetleges újrafedezésről a szuka üresen maradása esetén, stb.
Többek megrökönyödnek a fedezési díj hallatán. Igazából nem értem miért, hisz egy kan kutyát épp úgy kell etetni, ápolni, orvoshoz vinni, mint a szukákat. Talán kiállítások esetében még többet kell őt vinni, mint egy szukát. Szóval a kanra is épp úgy kell költeni, mint egy szukára.
Ha kölyökért fedez a kan, akkor a kutya tulajdonosa fenntartja magának az első választás jogát, és elválasztás időpontjában (kb.8 hetes kor), az oltott, törzskönyvezett kiskutyát elviszi. Amíg a kan tulajdonos nem választ az alomból, addig szuka tulajdonos nem adhat el kölyköt. Amennyiben a kantulajdonos fenti időpontban a választási jogát nem gyakorolja, ez esetben ajánlott levélben, határidő megjelölésével felkell hívni a figyelmét erre a jogára, ha ennek sem tesz eleget, akkor el lehet kezdeni a kölykök eladását. Ilyen esetben kan tulajdonos a megmaradt kölykök közül választhat, és meg kell térítenie az elválasztás időpontjától az átvételig felmerülő kölyök tartási költségeket. Ha elválasztáskor csak egy kölyök maradt életben, ez esetben a kölyök a szukatulajdonosé és kantulajdonost a kölyök pénzbeni értékének legfeljebb 50 %-a illeti meg.
Nincs akadálya annak, hogy a tulajdonosok a fedeztetés ellenértékét pénzben határozzák meg. Ezt a megállapodást a fedezést megelőzően írásba kell foglalni, és a szerint kell eljárni.
Néhány szukatulajdonos nem tudja pontosan a tüzelés pontos időpontját, ezért előfordulhat, hogy néhány nappal korábban érkeznek a kanhoz, és akkor akarnak fedeztetni. A jó fedezőkan szerencsére ilyenkor még nem mutat érdeklődést.
A jelenlegi szabályok szerint csak az a törzskönyves kutya utódja kaphat törzskönyvet, aki a TENYÉSZTHETŐ minősítést megszerezte egy tenyészszemlén. Tehát ha azt akarjuk, hogy a születendő kölykök törzskönyvezése rendben legyen, akkor minimum egy tenyészszemlére el kell vinni a kutyát.
Nagy gondossággal nézzünk körül a kan kutyák kínálatában, és válasszuk ki azt a kant, mely típusában, és vonalában legjobban illik a szukához. Telefonon, levélben vagy személyesen keressük meg a kan kutya gazdáját, és tegyük fel neki a kérdéseinket.