Etetési hibák, tévhitek

A takarmányozás olyan, mint a foci, mindenki úgy gondolja, hogy ért hozzá. Számtalan táplálással kapcsolatos tévhit kering a kutyatartók körében. Ezek egy része régebbi, azóta túlhaladott szakmai ismeretekből erednek, egy részük azonban minden alapot nélkülöz. A legelső kérdés házikoszt vagy gyári táp? Sokan máig a házikosztban „hisznek”, meggyőződésük, hogy a házilag elkészített eledel egészségesebb, jobb a kutyának, mint a kereskedelemben kapható kutyatáp, továbbá olcsóbb is. Ez a feltevés azonban több helyen is téves: vajon miért hiszik, hogy jobb alapanyagokat tudnak vásárolni, jobb receptúrával, jobb előállítási technikával valóban jobb eledelt tudnak olcsóbban biztosítani kutyájuknak? Kezdjük az alapanyagokkal. Honnan juthat egy állattartó jobb minőségű alapanyagokhoz, mint egy tápgyártó? Valóban minden szükséges összetevőt beletesz a házi kutyaeledelbe? Milyen recept alapján készíti az eledelt?  Milyen arányban tartalmazza az egyes összetevőket?  Gyakori vád a tápgyártókkal szemben, hogy tartósítószerekkel, vágóhidi maradékokból készítik tápjaikat. A valóság ezzel szemben az, hogy a minőségi tápgyártók szinte mindegyike minőségi alapanyagokból, mesterséges tartósító, szinező, ízesítőszerektől mentesen gyártja a tápot, a gyártás pedig az emberi élelmiszerek előállításának szinvonalán történik, melyeket hatóságok tanusítványai igazolnak. Ha pedig minőségi alapanyagokból, megfelelő összetételű eledelt szeretne valaki otthon elkészíteni, az lényegesen többe kerül, mint a legdrágább tápból is a napi adag ára. Egy friss –független, németországi egyetemen végzett -összehasonlító kutatás során megállapították, hogy a bőrbetegségben szenvedő kutyák tüneteit és bőrviszketését a gyári táp hatékonyan csökkentette, míg az ugyanolyan alapanyagokból készített házikoszt egyáltalán nem. Az ember számára készített konyhai maradékok –tehát nem kifejezetten a kutya számára otthon készített eledel- a fentebb elmondottaknál még kevésbé alkalmas a kutya táplálék igényének kielégítésére, egyes összetevők, ízesítőtszerek pedig kifejezetten ellenjavallottak.   Gyakori kérdés a kutyatáp fehérjetartalma is: többen ezt mennyiségi versenynek gondolják, mivel vannak állattartók, akik a „minél több annál jobb” elvben hisznek, és olyan tápot keresnek, melynek minél nagyobb a fehérjetartalma. Ez azonban nem jobb, sőt. A kutyák ragadozó származásuknak megfelelően állati eredetű fehérjét igényelnek, mely tartalmazza az összes nélkülözhetetlen aminósavat a szükséges mennyiségben. A fehérjetúletetés ezen felül azonban értelmetlen, sőt akár káros is lehet. A fehérje, -túletetés során- energiaforrásként túlsúly kialakulásához vezethet, amely számos egészségügyi veszélyt jelent, pld. a fokozott fehérjelebontás terheli a veséket is. Ma pontosan ismert a kutyák minimális és ideális fehérjeigénye, ( 18-22%). Ettől eltérni értelmetlen. Mint az életben mindig, itt is a mértékletesség, az arany középút az ideális. A kutyák ragadozók, húsra, azaz állati eredetű fehérjére, - de nem csak arra(!) - van szükségük. Ezért a kizárólagos hús etetés is káros. A túl sok helyett a megfelelő minőségen, a megfelelő mennyiségen és arányon van a hangsúly.   Ebből máris következik a következő kérdés a ma divatos vegetáriánus kutyaeledelek. Amint már szó volt róla, a kutyáknak (is) szükségük van nagy biológiai értékű (azaz a nélkülözhetetlen aminósavakat tartalmazó) állati eredetű fehérjékre. Ha a kutya kizárólag növényi eredetű fehérjéket kap, akkor azt vagy ki kell egészíteni a növényi fehérjéből hiányzó – állati fehérjeforrásokban előforduló-aminosavakkal (de akkor miért lenne vegetáriánus?), vagy fehérjehiányos állapot alakul ki, ami betegségek kialakulásához vezethet. A kutyák nem növényevő állatok, ne is etessük így őket!   Gyakran hallott tévhit, hogy a  növendék táptól túl gyorsan nő a kutya, ezért inkább felnőtt táppal etetik a nagytestű fajták növendékeit. Talán a legnagyobb etetési hiba, amit el lehet követni egy növendék kutyával szemben. Főleg a gyorsan növő nagytestű kölykök számára veszélyes a felnőtt táp etetése, mivel annak összetétele nem igazodik a növekedés tápanyag és energiaigényéhez. A hibás gyakorlat oka az, hogy a növendék tápoknak magasabb a fehérje-, és energiatartalma, ugyanakkor ismert, hogy a növendékkori elhízás pedig csontfejlődési rendellenességekhez vezet. A gyors növekedés során a kölykök csontozata még nem szilárdult meg, nem elég erős a növekvő testsúly megtartásához, ezért a túlsúlyos kölyköknél csontfejlődési rendellenességek alakulhatnak ki (csípőizületi diszplázia). Ezért feltétlenül el kell kerülni a növendékkori elhízást – de nem felnőtt táp etetésével. Nem szabad ugyanis elfeledkezni a kálciumról sem. A nagytestű fajtáknak készült felnőtt táp kálcium tartalma magasabb, mint a növendék tápé, ugyanis a túlzott kálcium bevitel növendék korban porcképzési zavarokhoz vezethet , ezért a nagytestű növendék tápok kálcium tartalma csökkentett. Ha tehát a növendék nagytestű kutyát a nagyobb kálciumtartalmú, de alacsonyabb energia és fehérjetartalmú felnőtt táppal etetjük, akkor azzal túl sok kálciumot adunk a kutyának, ami porc fejlődési zavarokhoz vezet. A helyes megoldás a növendék táp etetése, de az előírt, visszafogott napi adagban. A minőségi tápoknál ezért adják a mérőpoharat a táp kiméréséhez. Soha nem szabad a jó minőségi tápokat a kutyával szabadon etetni, a kutya előtt hagyni nagyobb mennyiséget. Ez biztosan túletetéshez, elhízáshoz, stb. vezet.   A növendék kutyának a táp mellé csonterősítőt adni a fentiek alapján felesleges, sőt káros. A nagytestű növendék kutyák etetésének pontosan a visszafogott kálcium bevitel a lényege. Csökkentett kálciumtartalmú növendék táp mellé csonterősítőt adni értelmetlen, hiszen így a nagytestű növendék etetési szabályait szegjük meg vele. Pénzkidobás, és káros.   Gyakori tévhit, hogy a kutyáknak váltogatni kell a tápját, mert előbb-utóbb megunja, új ízekre van szüksége. A valóság ezzel szemben pontosan az, hogy a kutya a megszokott táplálékát részesíti előnyben. Teljesen felesleges különböző tápokat keverni, ill váltogatni. A jól bevált tápon nyugodtan tarthatjuk a kutyát, számára az evés nem kulináris élvezet, hanem biológiai szükséglet.   Általános tévhit, hogy a jó minőségű táp drága. Csak az mondja, aki még soha nem számolta ki, hogy mennyibe kerül az etetés. Tagadhatatlan, hogy nagy különbségek vannak a különböző tápok zsákjainak árai között. Azonban nem a zsáknak az árát, hanem a napi etetési költséget érdemes összehasonlítani. A kiváló minőségű alapanyagokból készült tápok nagyon jól emészthetők, nagy részük hasznosul, ezért lényegesen kevesebbet kell etetni belőlük, mint egy gyengébb minőségű, de olcsóbban megvásárolható tápból. Azt kell eldönteni, hogy keveset,de jót, vagy sokat és rosszabb minőséget etetünk közel hasonló árért. Sokszor hallott tévhit az is, hogy minden táp egyforma. Aki így gondolja, kérdezzen meg egy táplálkozással foglalkozó, tápokhoz értő szakembert. Órákig tudja bármelyikük sorolni a különbségeket, de talán az is elég, ha megtanuljuk értelmezni a csomagoláson feltüntetett adatokat. Nézzük meg az összetevőket, vajon az adott táp húst, állati fehérjét tartalmaz első helyen vagy gabonát. Nézzük meg a mennyiségeket. Nézzük meg a csomagoláson a tájékoztatókat, milyen diétás hatást várhatunk a táptól ( fogtisztító hatás, szőr- , bőrtápláló összetevők, ízületvédelem, emésztést segítő –prebiotikus rostok, antioxidánsok, stb.) Végezetül pedig nézzük meg az etetési adagokat. Hamar láthatóvá válnak a különbségek.