A Shar-pei története:

 Ősi kínai kutyafajta. Dél-Kína Kwung Tung tartományában Dah Let város és Dialak környéke a fajta valószínű származási helye. A környéken talált, a fajtára vonatkozó leletek a Han dinasztia korára ( kb. ie. 206 - isz. 220) vezethetők vissza.

Ez a kifejezés a shar-pei durva szőrzetére utal, mely egyedülálló más kutyafajtákra nem jellemező.

Nem volt úri, felsőbb osztálybeli luxuskutya, mint a Pekingi palotakutya, a Shih-Tzu vagy a Mops. Haszonállatként tartották, inkább a parasztok, vadászatra  és területvédésre használták.

Csak később lett ismert egy új, de teljesen más szerepben, harci kutyaként használták. Az arénabeli esélyeiket növelte szőrzete, amit az ellenfélnek nehéz volt megragadni és a laza bőr lehetővé tette számukra, hogy megfordulva megharapják a támadót. Egyes jelentések szerint, hogy növeljék az agressziójukat , bort és kábítószert kaptak.

Mikor Kína a 19. századtól egyre inkább nyitott lett és a nyugati világ befolyása megérintette, nagyobb és veszélyesebb kutyák kerültek be az országba, az egyeduralkodó shar-pei már nem volt egyenrangú ellenfél. Mivel alig volt rá kereslet, gyorsan csökkent az állomány. A másik tényező az volt, hogy a kommunista rezsim a kínai népköztársaság ideje alatt komoly adókat vetett ki a kutyatartókra.

1950-re már nagyon kevés shar-pei maradt. Néhány egyed fellelhető volt még vidéken, Hongkongban, Macao-n, Taiwanban és Kína közeli szigeteken.

1970-ben egy új, kis tenyésztői csoport megint érdeklődést mutatott a fajta iránt. Ketten közülük, nem mindennapi érdeklődéssel közeledtek a fajtához, az egyik Mr. C. M. Chung (Jones Kennel) aki előzőleg már tenyésztett shar-peit és a fiatal Mr.Matgo Law (Down Homes Kennel) aki csak akkor kezdte kiépíteni saját tenyészetét. Nagyon kevés volt azon egyedek száma, akikkel tenyészteni lehetett, a legtöbbnek nem volt igazolható a származása, ezért a tenyésztők beltenyésztéssel fejlesztették tovább az állományukat, figyelve a fajta egészségére és harmonikus testfelépítésére.